Lenyomatok a két test közötti térből

Van bennünk egy csendes vágy, amelyet nehéz megnevezni. Nem egyszerűen szeretetre vágyunk, nem is érintésre, és nem csupán egy kapcsolatra. Inkább arra a különös, finom pillanatra, amikor valaki mellettünk úgy nyílik meg, mintha a világ egyetlen biztos pontja mi lennénk. Vágyunk arra a térre, ahol nem kell sietni, nem kell jobbnak lenni, nem kell...

Van valami különös abban, ahogyan a tánc beépül az emberbe. Nem akkor, amikor lépéseket tanulunk, és nem is akkor, amikor már tudjuk, hová kell tenni a lábat. Sokkal később történik. Akkor, amikor a mozdulatok elkezdenek átszivárogni az életünk más rétegeibe. Amikor egyszer csak azt vesszük észre, hogy a testünk őszintébben reagál, a figyelemünk...

Van, hogy önmagunkat nem azon keresztül látjuk meg, amit tükrökben, visszajelzésekben vagy belső elemzésekben keresünk. Hanem valami egészen másból. Abból az ellentétes nézőpontból, ahol a másik ember jelenléte fordítva mutatja meg azt, amit magunk felé nem mertünk látni. Ahol a tekintete nem azt mondja, hogy milyennek kellene lennünk, hanem...

Van egy pillanat, mielőtt a test megmozdul.
Nem látszik még semmi, de a levegőben már ott vibrál a döntés. A tér sűrűsödik, a figyelem megáll. A mozdulat még pihen a test mélyén, mint egy álom, ami ébredni készül.

Amikor ott álltam a Nő előtt, és felvállaltam a férfiak összes feladatát, hosszú útra léptem. Ugyanolyan ügyetlenséggel kezdtem lépkedni, mint a gyermekek…

Egy izgalmas és szép szokás. A férfi és a nő "előjátéka" a tánc előtt, a tangóban. Ez az, ami meghatározza, kivel is fogjuk megosztani a következő pillanatainkat, kit is választunk.

Argentin tangó – amikor meghallják, látják, azonnal beazonosítják. Sok jelzőt kap, miszerint igazán férfias, hiszen a férfi vezet, a nő követ. Tele van szenvedéllyel és érzelemmel.