A férfi, aki mindig dolgozik magán - de sosem dönt

Az önismeret nem mentség a gyávaságra.

Ma divat fejlődni.
Olvasni. Elemezni. Terápiába járni. Meditálni.

És ez valóban fontos.

De van egy pont, ahol a férfi már nem dolgozhat tovább magán.

Döntenie kell.

A "még nem vagyok kész"
sokszor csak kifinomult halogatás.

A férfi nem akkor kész, amikor mindent megértett.
Hanem amikor vállalja a következményt.

Gondolj a tangóra.

Ott állsz a parketten.
Kapcsolódtok.
Megvan a tengely.
Megvan az energia.

És érzed: most lehetne lépni.

A zene hív.
A tér nyitva.
A nő figyel.

Te viszont gondolkodsz.

Vajon ez a megfelelő figura?
Elég stabil a keret?
Jó irányba fordul a súly?
Mi lesz, ha nem reagál jól?

És miközben analizálsz,
a zene továbbmegy.

A pillanat bezárul.

A nő megérzi a bizonytalanságot a mellkasodban.
A vezetés elhalványul.
A kapcsolat lebegni kezd.

Nem történt hiba.
Csak nem történt döntés.

A férfi, aki mindig dolgozik magán,
gyakorol, elemez, javít, finomít.

De a tánc nem a tökéletességből születik.
Hanem az elkötelezett lépésből.

A vezetés nem az, hogy mindent kontrollálsz.
Hanem az, hogy elindítasz egy irányt,
és vállalod, ami abból lesz.

Lehet, hogy nem tökéletes.
Lehet, hogy korrigálni kell.
Lehet, hogy a nő máshogy reagál.

De mozgásban vagytok.

A döntés mindig kockázat.
Ha elindítod a forgást, nincs visszaút a nullába.
Ha irányt adsz, az hatni fog.

A döntés gerinc.

A lebegés viszont lassan szétszedi a kapcsolatot.

A nő nem a tökéletes férfit keresi a táncban.
Hanem azt, aki mer vezetni.

Aki mer hibázni.
Aki mer irányt adni.
Aki nem a fejében táncol, hanem a testében.

Az önismeret fontos.
De ha nem követi mozdulat,
csak szép gondolat marad.

A férfi nem akkor érett,
amikor mindent ért.

Hanem amikor lép.

És ha kell, korrigál.
De nem áll meg a parkett közepén örökre.