A nő, aki érzi a bizonytalan vezetést

A nő teste hamarabb érzi a bizonytalanságot, mint a férfi tudata.

A tangóban van egy furcsa pillanat.

Az ölelés megvan.
A zene elindul.
A férfi mellkasa mozdul.

De valami mégsem érkezik meg.

A nő érzi.

Nem gondolatként.
Nem döntésként.

Hanem a testében.

A vezetés egy árnyalattal késik.
Az irány nem teljesen tiszta.
A súlyváltás lebeg a levegőben.

A férfi talán még gondolkodik.
Talán figyel.
Talán túl kedves.

De a nő teste már tudja:
a mozdulat nem áll teljesen a tengelyében.

És ilyenkor a nőnek választása van.

Segít.

Előre érzi az irányt.
Korrigálja az egyensúlyt.
Kisimítja a bizonytalan energiát.

Kívülről még mindig táncnak tűnik.

De belül valami megváltozik.

Mert amikor a nő elkezdi tartani a kapcsolatot a férfi helyett,
a vezetés elveszíti az erejét.

És a nő teste elfárad.

Nem fizikailag.

Hanem idegrendszerileg.

A nő nem azért akar követni, mert gyenge.
Hanem mert így tud igazán szabad lenni a mozdulatban.

De ha nincs tiszta irány,
a szabadság felelősséggé válik.

A nő érzi a bizonytalanságot.

A kérdés az, hogy kimondja-e.
Vagy tovább táncol benne.