Amikor ugyan azt érzik - mégis mást értenek
A legtöbb kapcsolat nem ott sérül, ahol nincs szeretet.
Hanem ott, ahol ugyanaz a mozdulat két külön világban születik meg.
A tangóban néha egészen apró dolgokon csúszik el a kapcsolat.
A férfi vezet egy irányt.
Tisztának érzi.
Egyértelműnek.
A nő viszont bizonytalanságot érez benne.
A férfi meglepődik.
Hiszen ő pontosan tudta, mit szeretett volna.
És itt kezdődik a félreértések igazi tere.
Mert a férfi sokszor a szándékából érzékeli önmagát.
A nő pedig abból, amit a testében megél.
A férfi azt érzi:
"én vezetni akartam."
A nő azt érzi:
"nem tudtam rá megérkezni."
És mindkettő igaz.
A tangóban a férfi gyakran a mozdulat célját figyeli.
A nő viszont az odavezető energiát.
A férfi számára egy késő súlyváltás apróság.
A nő idegrendszerének viszont kizökkent biztonságérzet.
És fordítva is igaz.
A nő sokszor érzelmi hullámokon keresztül kommunikál.
Finom távolodással.
Feszesebb öleléssel.
Kisebb mozdulatokkal.
A férfi viszont ezt gyakran kritikának érzi.
Pedig a nő nem mindig bántani akar.
Sokszor csak azt próbálja megmutatni:
valami eltűnt a kapcsolódásból.
A félreértések ott mélyülnek el igazán,
amikor már nem figyelnek egymás mozdulatára.
Csak a saját igazságukra.
A férfi magyarázni kezd.
A nő bezár.
A nő érezni akarja, hogy értik.
A férfi pedig azt, hogy nem támadják.
És közben ugyanarra vágynak:
hogy újra biztonság legyen a kapcsolatban.
A tangóban ilyenkor az segít,
amikor nem erősebben kezdünk vezetni.
Hanem visszamegyünk az alapokhoz.
A járáshoz.
A súlyhoz.
Az öleléshez.
Újra megérezni:
hol veszett el a kapcsolat.
És az életben is talán ez a legnehezebb.
Nem az, hogy igazunk legyen.
Hanem hogy újra meghalljuk,
mit érzett a másik a mozdulatunk mögött.
Mert ugyanaz a lépés lehet szeretet az egyik oldalon…
és bizonytalanság a másikon.
És a kapcsolat érettsége talán ott kezdődik,
amikor már nem csak azt nézem, mit akartam adni —
hanem azt is,
mi érkezett meg belőle a másikhoz.